21. Valami vége, valami kezdete..

Az ablakon koppant még egyszer valami, erre már felfigyeltem, odaléptem az ablakhoz, elhúztam a függönyt, és nem más állt az ablakom alatt, mint Harry.

-Miért jöttél? Nem volt elég már mára?-tértem a lényegre. Hamar le akartam zárni a dolgot.
-Pontosan ezért jöttem, megbeszélhetnénk ezt odabent? Kicsit fázom itt kint-dörzsölte meg a karját.
Nem akartam, hogy az én lelkemen száradjon, ha netán megfázik, így lementem és beengedtem a bejárati ajtón, majd visszamentünk a szobámba. Ezt mind hang nélkül, mert anyáék már rég aludtak.
-Térjünk a tárgyra, mert aludni szeretnék, mivel holnap év nyitóra kell mennem-dobtam le magam az ágyra.
-Nem szeretnék veled veszekedni. Nem azért jöttem, szóval megengeded, hogy végigmondjam?-nézett rám. Én csak biccentettem.
-Szóval, teljesen megértem, ha kiakadtál a miatt, hogy nem mondtam el mindent.
-Eltaláltad-mondtam flegmán. Kérlelően ránézett.-Jó oké mondd csak.-maradtam csendben.
-Szóval ezért bocsánatot kérek tőled, de nem akartam bebonyolítani a helyzetet, nem tartottam fontosnak, hisz rajtad kívül nincs más, csak téged szeretlek. Senki más nem érdekel.-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Harry, ez mind szép és jó, de ez most nem elég. Engem minden dolog érdekel, ami veled kapcsolatos. Lehet, hogy téged nem érdekel, hogy velem mi van, vagy kikkel vagyok, de szerintem már elég ideje együtt vagyunk, hogy ne titkolózzunk, és mindent megbeszéljünk. Tudod milyen érzés ez nekem? És még az is, hogy jelentéktelen dolgokra felkapod a vizet, lehetséges, sőt biztos, hogy én is hibás vagyok, belátom. De én nem titkolózok.-emeltem fel a hangom.
-Hülyeségeken kapom fel a vizet? Te nyáladzol ezért a csilli-villi vámpír fiúért. Akivel bármikor összefuthatsz az utcán. Legalább ne előttem tedd.-emelte fel ő is a hangját. Na, ennyit a nem veszekedni jöttem dologról.
-Te pedig csak úgy elmászkálsz, kitudja még kikkel meg hova, a tudtom nélkül. És ezt mind a nélkül teszed, hogy engem felvilágosítanál. –néztem vele farkasszemet.
-Igazán , és ki tudja , hogy te kivel mászkálsz!-mondta idegesen, a hajába túrva.
-Na most jobb lesz ha elmész, mi előtt valami olyat mondanék, amit még én is megbánok.-nyitottam ki a szoba ajtómat.
 Harry lassan kisétált majd még a lépcső tetejéről visszanézett, de én rácsuktam az ajtót.
Nem volt erőm este már lefürödni, ezért csak átvettem a pizsamám és beállítottam hétre az ébresztőmet, mivel kilencre a suli elé kell érnem. Még egy kicsit forgolódtam, de aztán sikerült álomba merülnöm.
Reggel Chris Brown-Don’t wake me up számára keltem. Vicces, hogy ez az ébresztőm. Kómás fejjel, de kimásztam az ágyamból, majd lenyomtam a telefonom és az ágyra dobtam. A fejemben még mindig a tegnap esti veszekedésünk mondatai visz hangzottak. Tudom, hogy szeretem és azt is, hogy ő engem, de annyira bánt, hogy vannak dolgok, amiket elhallgat előlem. Nem tehetek róla, rettentően féltékeny típus vagyok. Most, hogy kaptam egy második esélyt az élettől, hogy boldog legyen, nem szeretném elrontani a dolgokat.
Bevonszoltam magam a fürdőszobába és a megzabolázhatatlan tincseimet megpróbáltam normális kinézetre kreálni. Sehogy sem sikerült, majd már annyira ideges lettem, hogy levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Miután megmostam a hajam és megszárítottam, ezzel is egy fél órát vesztettem, felvettem az egyenruhám. Ezt csak ilyen ünnep napokon és nagyobb eseményeken kell viselni. Egy szürke rövid nadrágot vettem fel és a fehér hozzáillő felsőt ami mindenkinek ugyanolyan volt. Meglehetősen jól nézett ki egyenruhához képest. Felvettem egy kényelmes fekete topánt, majd a táskámmal és a laptopommal együtt lesétáltam az emeltről.-Anya?-szóltam hangosan. De nem jött rá válasz.-Apa?!-néztem be a nappaliba. Nem találtam egyikőjüket sem csak egy fehér cetlit a konyha pulton.:

„Tara, sajnáljuk, hogy nem tudunk veled lenni az első iskolai napodon, de korán be kellett mennünk. Sok szerencsét a suliban, szorítunk kicsim. Puszi anya, apa x
U.i: hagytunk egy kis pénzt, ugorj be reggelizni valahová.”
-Na ez szuper.-mondtam hangosan ki.
Akkor most hogyan fogok beérni kilencre? Rápillantottam az órára, nyolc volt. Gyalog mégsem mehetek, a fiúkat nem zaklatom, annyira pedig nem leszek kétségbe esve, hogy felhívjam Harryt.
A busznál döntöttem. Azért mi sem lakunk a világ végén, de a legközelebbi buszmegálló tizenöt percre van tőlünk. Így ha be akartam érni időben akkor most el kellett indulnom. Felkaptam a kis táskámat, a fényképező gépemet a vállamra akasztottam, megfogtam a lakáskulcsot majd elhagytam a házat. A kulcsokkal babráltam egy kicsit, de amikor végre sikerült bezárnom és eltennem a zsebembe észrevettem fél szemmel, hogy egy autó parkol a feljárónkon. Méghozzá egy Range Rover, ami nem jelent mást, mint hogy Harry itt van. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, majd élesen balra kanyarodtam a fő út felé. Körülbelül öt perce sétálhattam mikor meghallottam, hogy egy autó jön mögöttem, ami csak tőlünk jöhet. Lelassított mellettem és lehúzta a maga melletti ablakot.
-Szállj be, gyere elviszlek.-mondta egyszerűen.-Anyukám azt tanította, hogy ne álljak szóba idegenekkel.-ezen én is elmosolyodtam.
-Tara, ne csináld már. Gyalog akarsz a belvárosba menni. Még a végén elüt egy autó.-háborgott.
-Nem, mert busszal megyek.-válaszoltam könnyedén.
-Nem lenne egyszerűbb ha beszállnál és elindulhatnánk végre?-kérdezte.
-Nem lenne egyszerűbb, ha hazamennél?-fúrtam a szemem az övébe.
-De.-majd a gázra lépett és elhajtott.
Na ezt jól megcsináltam. Miért is nem szálltam be mellé, annyira makacs vagyok. Felkötöttem a hajam mert fújt a szél és idegesített, komolyan nagyon szerencsétlen vagyok. Szerencsére a buszmegálló már csak három percre volt. Leültem a padra és két percen belül jött is a busz. Ennyit erről, magam is el tudom intézni a dolgaimat, tizenhat vagyok. Épp szálltam volna fel, már a lépcsőn volt a lábam mikor megjelent a Range Rover, megint…
-Tara, ez a busz…-nem engedtem, hogy végigmondja.
-Nem érdekel, Harry menj haza.-majd felléptem az első lépcsőfokra majd a másodikra. Az ajtó becsukódott mögöttem és már indultunk is. Jegyet vettem, majd az első üres helyre behuppantam.
Lehet jobb lett volna ha még az elején beszállok Harry mellé, mert a busz a kereszteződésnél nem jobbra a város felé, hanem balra fordult. Gyors odaszaladtam a sofőrhöz és megkértem, hogy álljon meg, mert le szeretnék szállni. Hát a semmi közepén álltam most már tényleg. Elindultam vissza a kereszteződés felé, hátha jön egy másik busz, ami bevisz a városba.
-Egy szerencse csomag vagyok, gratulálok Tara. –mondtam magamnak.
Már vettem elő a telefonom, hogy felhívom Harryt, amikor a semmiből lefékezett mellettem.
-Na jó most már tényleg szállj be, mert el fogsz késni.-utasított.
-Harry nem érted, hagyj. Egyedül is megy.-erősködtem.
-Látom.-nevetett.-Na gyere már.-kérlelt.
Kinyitottam a hátsó ajtót, erre Harry furcsán nézett.
-Most komolyan hátra ülsz be?-nevetett.
-Nem?-néztem furcsán. Csak berakom a cuccom.-dobtam be a táskám és a fényképezőm. Majd kinyitottam az első ajtót és beszálltam. Végre elindultunk a megfelelő irányba.Tíz percig csak csendben ültünk egymás mellett. Elég kellemetlen volt, mert általában mindig szól valami zene, vagy nevetni, beszélgetni szoktunk, de most semmi.
-Ettél már valamit?-törte meg végül ő a csendet.
-Nem.-válaszoltam egyhangúan.
-Akkor megállunk az autós mekinél.-mondta.
Öt perc múlva már ettem a sajtos-sonkás toastomat.
-Te mióta nem ettél?-mulatott rajtam.
-Öhm, tegnap délután óta.-válaszoltam két falat között.
-Miért is?-lepődött meg.
-Mert valami vagy inkább valaki elvonta a figyelmem erről.-néztem rá komolyan.
-Ki az a valaki?-kérdezte mosolyogva.
-Harry, nekem nincs ehhez kedvem. Nem fogok úgy tenni veled, mintha semmi sem történt volna. Nem fogok jó pofizni, meg nevetgélni veled.-vettem levegőt, majd folytattam.-Még mindig bánt, hogy miket feltételezel róla, hogy…Ezt már nem tudtam befejezni, mert Harry megragadta a kezem és magához húzva megcsókolt.

-Na most már lenyugodtál?-húzódott el egy idő után.
-Igen.-pirultam el.-Azt hiszem erre volt szükségem.
-Figyelj, én nem szeretnék ilyen értelmetlen dolgok miatt veszekedni veled.-fogta meg a kezem.
Én csak nyomtam egy nagy puszit az arcára amitől mosolyra húzta a száját. Beszálltunk az autóba és végül a cél felé indultunk.
Rekord idő alatt értünk oda, mert kilenc előtt 10 perccel már az iskola parkolójában álltunk. Selt még sehol sem találtam.

-Te látod valahol Selt?-kérdeztem Harrytől.
-Nem. Hívd fel!-mondta.
Előhalásztam a zsebemből a Blackberrym és tárcsáztam Selt.  

-Igen?-szólt bele boldogan a telefonba.
-Hol vagy már?-kérdeztem idegesen.
-Szia Tara!-hallottam Niall hangját.-Á, szóval a te hibád. Már mindent értek.-mondtam.-Mikor értek ide?-kérdeztem.
-Pár perc.- vette át a szót Sel.
-Várlak Sel.-tettem le a telefont.
-Na?-nézett rám Harry.
-Pár perc, Niallel jönnek. Gondolhatod.-nevettünk össze.- Egyébként, szerintem már nyugodtan elindulhatsz haza, most már tényleg boldogulok.- mosolyogtam rá.-Komolyan?-nevetett.

-Igen, komolyan. Meg nem szeretném ha letámadnának itt a rajongók. -tettem hozzá.
-Aha, hogy így állunk. -nevetett.-Te ki akarsz magadnak sajátítani. -nevetett még tovább.- Ne is tagadd.-nyomot egy puszit a homlokomra.-De ha akarod akkor lemegyek, nem égetlek le nyugi.-mondta komolyan.
-De hülye vagy.-böktem vállba.-Te sosem égetnél le, ezt te is tudod.-néztem rá.
-Akkor ha vége van a tanításnak akkor csak hívj fel és érted jövök.- nyomott egy búcsú csókot a számra.
Kiszálltam az autóból és megvártam míg elhajt, majd az iskola felé vettem az irányt. Sel öt percen belül megérkezett, Niall kocsijával jöttek, ami elég nagy feltűnést keltett. Odaléptem az autó mellé és kiszabtam az ajtót. Sel kipattant, Niall pedig behúzta az ajtót.
-Szóval?-néztem rá mosolyogva.
-T..T…Tara.-nézett rám komolyan.
-Mondd már!.-néztem rá bíztatóan.
-Semmi, menjünk!-mondta, majd elindult az ajtó felé. Nem akarta elmondani, de ezt nem hagytam annyiban. Végül sikerült leráznia magáról, de akkor is kifogom deríteni mit akart mondani.
Mikor beléptünk az osztály terembe rengetek ismeretlen arc fogadott, egyedül Andyt ismertem, aki az osztály főnökünk mellett állt, legalábbis szerintem ő az osztály főnökünk. Elég fiatalos volt. 
-Nem mész év nyitóra? Hol a cuccod?-kérdezte Andy Selt.
-Úr isten. A kocsiban maradt.-kapta a kezét a szája elé.
-Menj ki érte.-mondta Andy a fejét forgatva.
-Niall kocsijában maradt.-válaszolta.
-Hát akkor mégis igaz, hogy a mi kis Selenánk felnőtt és Niall Horan barátnője lett. Irigyellek. Jobbat nem is választhattál volna.-szólalt meg egy hang mellettem.
Vanessa volt, mint később megtudtam. Tipikus kis csaj, magassarkú, belőtt haj, egy kiló smink, már a hányinger kerülgetett. És még Niallre is megjegyzést tett, na itt telt be a pohár.
-Elég legyen.-szólt közbe Andy.
-Oh, igazán sajnálom-állt fel a helyéről és felém topogott.-Azt hiszem mi jóba leszünk.-tette a kezét a vállamra és villantott egy nagy mosolyt.
-Rosszul hiszed.-ráztam le a kezét a vállamról egy undorral az arcomon. Erre mindenki nevetni, ordibálni és tapsolni kezdett. Elkezdődött az év, nem akartam nagy felhajtással indítani, de ez így sült el.
Sértődötten kitopogott a barát nőjével a teremből. Nem zavartatta magát.
-Hívd fel.-szólt Andy, visszatérve a témához.Sel elment Niallel telefonálni, én pedig addig helyet foglaltam a leghátsó padban.
Pár percen belül Niallel együtt visszaértek a termünkhöz és követték őket páran. Az osztályunkban többen jártak fiúk így nem támadták le olyan sokan, de az a pár lány azért odament hozzá. Én jót nevettem rajta, elég nyúzottan nézett ki, gondolom a folyosón páran már letámadták.
Ameddig Sel és Andy elől beszélgettek, Niall pedig kiosztott pár képet és autogramot én elkértem az órarendemet az egyik sráctól, akivel együtt lesznek az óráim. Mattnek hívták, szimpatikusnak tűnt, aranyos volt és kedves.  Beleírtam a telefonomba, hogy milyen óráim lesznek, mert persze papírt és tollat elfelejtettem hozni. Hétfőn három, kedden négy, szerdán hat, csütörtökön és pénteken pedig megint négy. Megköszöntem neki, majd hallottam, hogy Sel szólt nekem. Útközben megszólalt a telefonom, erre mindenki felkapta a fejét, a képernyőn pedig Harry villogott.
-Szia Harry.-vonultam félre.
-Szia. Nem hiányzik valamid?-nevetett.
-Nem?!-gondolkodtam el.-Jaj, a táskám meg a fényképezőm.-ugrott be.
-Nyugi, itt vagyok a suli előtt, beviszem. Egy perc és ott leszek.-mondta.
-A torna teremben leszünk, oda gyere. Egyébként Niall is itt van. Várlak.-tettem le.
Odafordultam Selhez aki épp Niallen csüngött, vagyis inkább egymáson. Körülöttünk pedig mindenki őket fényképezte meg videóztak.
-Igazából, nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de mindenki titeket fényképez, Selnek pedig edzésre kéne mennie.-mondtam nevetve. Elindultam a tömegbe utat törve magunknak, Niall és Sel is követett. Remélem nem lesz minden napunk ilyen, mert már most az agyamra megy. Miután beértünk a torna terembe Sel a kezünkbe nyomott egy-egy korit és a védő felszerelést. Niallel egymásra néztünk. Én kerestem egy padot és elkezdtem magamra húzni a dolgokat.
-Én ezt fel nem veszem.-nézett Niall a korira.
-Ne csináld már. Tök jó buli.-mondtam lelkesen.
-Jó, de zárjátok be az ajtókat, nehogy valaki meglásson.-nevetett. Tíz perc alatt sikerült ráadni mindent, kicsit inbolygott, de aztán meg tudott állni egyedül is. Andy elmagyarázta, hogy miket csináljunk és miket egyáltalán ne. Például, hogy ne guruljunk be egymás elé, ne lökködjük egymást, mert ez nem olyan nagy buli, még meg is sérülhetünk. Az utasítások szerint elkezdtünk köröket menni, nekem elég jól ment, legalábbis szerintem. Niall párszor seggre huppant, de mi jót mulattunk rajta. Közben Sel is elkészült és odagurult mellénk.
-Jó, akkor most tíz perc bemelegítés kötetlen korival.-mondta Andy.
-Ez nem veszélyes?-kérdezte Niall.
-Nem.-válaszolt Sel.
Még mentünk pár kört és végül Niall is belejött. Megcsörrent Andy telefonja, majd odalépett az ajtóhoz és beengedett valakit, aki nekem nagyon ismerős volt. Sel odagurult hozzá, akkor ugrott be, hogy ez Joey, eddig még csak képről ismertem.
-Ez ki?-jött oda Niall.
-Öhm-nem tudtam mit mondjak Niallnek, ha nem tőlem akkor majd Seltől tudja meg-ő Sel volt barátja.-pöktem ki végül, mire Niall eltorzult arccal nézett maga elé.-Nyugi már, csak barátok.-fogtam meg a vállát.
-Látom.-biccentett feléjük, ahol épp ölelték egymást, Joey pedig puszit nyomott Sel arcára. Sel odagurult felén, Joey pedig követte őt.
-Joey, ő itt a barátnőm Tara, és a barátom Niall.-mutatott be minket.
-Sziasztok.-köszönt. Be kell vallanom piszok jól nézett ki. Barna haja fél oldalra volt dobva, mély kék szeme pedig csak úgy csillogott. Fekete farmert és egy sötét laza pólót viselt.  Niallel kezet fogott, engem pedig megölelt.

Aztán sikítozásra lettünk figyelmesek, majd Harry rontott be az ajtón, levegőért kapkodva. Andy gyors odalépett az ajtóhoz és kulcsra zárta, mielőtt a rajongók beronthattak volna. Harry gyors léptekkel odajött hozzá, gyors puszit nyomott a számra majd a táskámat és a gépemet a vállamra akasztottam.
-Harry Styles.-nyújtotta a kezét Harry.
-Joey Mantia.-mondta aztán kezet fogtak.
-Körülötted tényleg minden felfordult.-nevetett Joey.
-Igen azt hiszem.-mondta Sel és Niallra pillantott.-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze, csak kérlek segíts levenni ezt a lábamról.-mutatott a korira.
-Ülj le-mondta Sel, én eközben Harryvel együtt a lelátó legalsó fokához mentem és leszedtem magamról minden felszerelést, amit Harry visszavitt Andyhez. 
-Itt maradhatunk?-kérdeztem.
-Nem rajtam múlik.-mosolygott Sel, Andy bólintott, így megvártuk Niallt, majd együtt felültünk a lelátóra.

-Niall, miért vagy ilyen feszült?-kérdezte Harry.

-Semmi.-matatott a zsebébe.

-Joey.-mondtam egyszerűen.

-Mi van Joeyval?-nézett rám.

-Ő a gondja Niallnek.-magyaráztam.-Sel volt pasija.-tettem hozzá. Harry kinevette Niallt és vállba bökte.

-Te csak ne nevess, ugye Robert?!-bökte vissza. Én csak nevettem amit ketten itt műveltek, mert egyikőjüknek sem volt rá semmi oka, hogy bármi bajuk legyen.

Én odadőltem Harryhez, ő átkarolt Niall pedig a telefonjával babrált. Majd amikor egy kis idő után ránéztem Niallre, már a fejét tömte. Épp a második szendvicset kezdte enni, csak tudnám honnan szedi ezeket elő.

-Sel táskájából szedte elő.-súgta a fülembe Harry. Hihetetlen, hogy kitalálta mire vagyok kíváncsi. Néha elcsodálkozom, hogy megérdemlek e egy ekkora ajándékot. Nekem ő most a mindenem. 

Néztük, ahogy Sel és Joey milyen gyorsan mennek a pályán, már vagy tizenöt perce csak a köröket rótták. Niall társalgása abban kimerült, hogy a kajáját majszolta és a barátnőjére figyelt, de persze Joeyn is rajta tartotta a szemét. Majd mind a hárman felkaptuk a fejünket arra, hogy Sel beviharzik az öltözőbe majd percek múltán fal fehéren gurul ki. Ezután még fél óráig versenyeztek, amit Joey nyert meg. Sel egyszerre az öltöző felé vette az irányt, Joey pedig követte és veszekedni kezdtek. Kicsit fülelnem kellett, hogy mindent ki tudjak venni.
-Hogy csinálhatod még mindig ezt?-hallottam Joey hangját.
-Ugyan Joey kérlek mondd, hogy te nem ezt csinálod minden verseny előtt?!-mondta Sel teljesen nyugodtan.
-Nem, nem csinálom ezt, és neked sem kéne.-folytatta Joey.
-Nem lesz bajom.-közölte Sel könnyedén. Mindig irigyeltem, hogy az ilyen helyzetekben is teljesen nyugodt tud maradi, és higgadtan tudja kezelni a dolgokat. Nem akartam őket semmiben sem megzavarni, de kíváncsi voltam, hogy mi a veszekedés tárgya, ahogy Niall is.-Mi baja van Selnek?-kérdezte kétségbe esetten.
-Niall, ne sipákolj már, ha tudnám, elmondanám.-fordultam felé.
Joey törtetett ki az öltöző ajtón.
-Joey, mi van Selel?-kérdeztem.
-Nyugodtan bemehetsz hozzá, csak nem bír leszokni arról, hogy hánytassa magát, ennyi az egész.-mondta idegesen. Először meglepődtem, nem tudtam elképzelni, hogy Sel ezt miért csinálja.
Aztán Niall elkezdett mellettem nyávogni Harry meg szokás szerint nem értett semmit, engem pedig elkapott az idegbaj. Idegesen berohantam az öltözőbe, próbáltam kifejezéstelen arcot vágni.
-Miért Sel, komolyan muszáj ezt csinálni? Ez nem normális, te beteg vagy.-hangsúlyoztam ki az utolsó mondatomat. -Nem Tara, nem lenne muszáj, de valamiért áldozatokat kell hozni, és ha ez kell ahhoz, hogy Európa bajnok legyek, megteszem.-válaszolt a ruháját pakolászva.
-Akkor tudod mit? Csinálsz, amit akarsz! De én ebbe nem veszek részt. Nem fogom végig nézni amit magaddal csinálsz.-mondtam, majd sarkon fordultam és kimentem az öltözőből. Nem a csarnok felé, hanem az utcára. 
Túl sok volt ez már nekem. Harryvel a veszekedésünk, most pedig Selel, túl sok. Szükségem volt egy kis szabadságra, egyedüllétre. A park felé vettem az irányt, ahol Harryvel voltunk. Ott olyan békés és csendes, pont erre volt szükségem. Húsz perc intenzív séta után oda is értem, közben sikerült egy kicsit lenyugodnom. Szerencsére senki sem volt ott, csak a telefonom csörgése törte meg a csendet, Sel keresett. Gondolkodás nélkül lenyomtam és visszadugtam a zsebembe. Jelen pillanatban nem voltam kíváncsi senkire, főleg nem Selre. Öt perc múlva ismét csörögni kezdett, már automatikusan le akartam nyomni, de megláttam Peetet a képernyőm. Elgondolkodtam, hogy fel vegyem e, de végül úgy döntöttem nem utasítom el.
-Szia!-szóltam bele.
-Szia Tara, mindenki téged keres, merre vagy?-kérdezte.
-Egyedül szeretnék lenni. Túl sok nekem ami most van.-mondtam halkan.
-Beszélhetnénk? Fontos dologról lenne szó. Esküszöm nem mondom el nekik, hogy hol vagy.-kérlelt.
-Rendben, a parkban vagyok.-mondtam el.
-Melyik parkban?-kérdezett vissza.
-Ami az iskolától nem messze van.-magyaráztam.
-Ahol a nagy hinta van?
-Igen, várlak.-nyomtam ki.

Tíz percet kellett rá várom, és már ott is volt. Igazából Peetet nagyon szerettem, mert közvetlen volt mindenkivel, és vele könnyű volt megosztani a gondjaimat. Elmeséltem neki mindent az elejétől fogva. Ő tudott Selről, hogy ezt csinálja. Le is hordtam egy kicsit, hogy miért nem tett ellene valamit, hisz nagyon jóba vannak. Elmesélte, hogy már ezerszer próbálkozott ezzel, de sosem sikerült ellen bármit is tennie, így inkább nehezen de beletörődött.
-Te miért is szerettél volna beszélni velem?-kérdeztem meg tőle.
-Figyelj Tara, tudom, hogy nem a legalkalmasabb pillanat, hogy elmondjam. De előbb utóbb úgyis el kellene mondanom.-mondta.
-Kérlek mondd, most már úgy is mind egy.-néztem a fa leveleket alattunk.
-Már teljesen biztos vagyok abban, hogy...
Nem tudta befejezni a mondandóját mert valaki megköszörülte mögöttünk a torkát.

Remélem sikerült izgalamas részt összehoznom. Nem tudom elégszer megköszönni a kommenteiteket. Nagyon boldoggá tettetek a 30 komival és az 57 követővel. Remélem csak növekednek a számok.
Ismét 30 komment és +5 rendszeres olvasó után hozom a következő részt. x