dreamland-ahol az álmok valóra válnak..: 12. Új barát. Új élet.. Új ház.. London.

Amikor megcsörrent a telefonom.., nem ismertem a számot, de azért felvettem, mert lehet lemerült Harry telefonja, és máséról hív. De nem ő volt.
-Haló, tessék-szóltam bele.
-Szia Tara! Sel vagyok, csak azért hívlak, mert összecseréltük a bőröndünket.-nevetett.
-Figyu, mi már fél órára vagyunk a belvárostól, visszafordulunk és akkor olyan 1 óra múlva a Big Ban-nél?-kérdeztem.
-Rendben, akkor egy óra múlva-tettük le együtt a telefont.
-Apa van egy kis baj, összecseréltem a bőröndömet, ugye vissza tudsz vinni.-nevettem most már én is.
-Persze.-válaszolta.
Egy óra múlva kirakott apa a Big Ban-nél, nemsokára pedig Sel is megjött a hatalmas fehér BMW x6-al. Csodás kocsi.
Elég éhesek voltunk, így elvitt egy Nando's nevű gyorsétterembe. Bevallom jobban tetszett mint a McDonald's ami elég nagy szó. Bejártuk egész Londont, kocsiból is szép volt. De Sel megígérte, hogy a napokban testközelből is megnézhetem. Még jó, hogy volt nálam egy meleg pulcsi amit még Harryvel vettünk, mert este felé, már elkelt. Így hogy nyár van, így is csak 10 fok van este.
-Hajnali fél 1 van-néztem rá a telómra.-Hoppá, kicsit késő van. Hívom is aput.-mondtam Selnek.
Épp tárcsáztam, amikor Sel kikapta a telefont a kezemből.
-Ma itt alszol.-mosolygott rám.-Ilyenkor már ne menny haza.
Végül elfogadtam a meghívást, így elmentünk hozzájuk, nagyon szép házuk van. Per pillanat, én még nem is láttam a mi házunkat, csalás! De nem baj majd holnap.Küldtem apának egy sms-t, hogy itt alszok Sel-nél, meg is engedte, sőt örült neki, hogy már így az első napon, találtam magamnak egy barátnőt. Eddig nem igazán voltak barátaim. Tényleg jókat nevettünk, megnéztünk pár vicces videót, meg beszélgettünk egy két csajos dologról is. Aztán az időeltolódás miatt elég hamar el is aludtam.
Reggel 9-kor keltem fel, de Sel-t nem találtam sehol sem. Gyors felöltöztem, aztán elindultam körülnézni a házban, csak előkerül valahonnan. Csak az anyukáját találtam lent a konyhában aki azt mondta, hogy 10 körül ér haza. Próbáltam kiszedni belőle, hogy hol van, de azt mondta majd Sel elmagyarázza.
-Kérsz valamit reggelire?-kérdezte kedvesen az anyukája.
-Igen, azt megköszönném.-válaszoltam kedvesen.
-Nutellás kenyér, és kakaó megfelel?-kérdezett vissza.
-Ó remek, köszönöm.-mosolyogtak.
Sel és az anyukája nagyon hasonlítanak egymásra. Mind kettőjüknek hosszú mellig érő barna haja van, és barna szeme. Azt az egy órát jól elbeszélgettem az anyukájával, teljesen közvetlen volt velem, mintha már egy jó ideje ismernénk egymást. Beszéltünk az iskoláról, családról, meséltem neki Amerikáról, hogy elég furcsa, hogy itt eléggé felhős az ég.
Küldtem egy sms-t Harrynek " szerencsésen ideértem, ha hazaértem mindent megbeszélük. sztlk x", nem akartam felhívni, mert még titokban akartam tartani, hogy mi együtt vagyunk.
10-kor végre betoppant Sel is.
-Sel te hol voltál?-néztem rá csodálkozva.
-Majd hazafelé elmesélem-mosolygott rám-Gondolom anya nem adott ki.-röhögött.
-Nem igazán akart róla beszélni.-mondtam.
-Jól van. Elmegyek tusolni, és indulhatunk is, addig szedd össze magad.-utasított.
Felcammogott a lépcsőn, én addig összeszedtem a cuccaimat, megfésülködtem, hála annak hogy van mindig nálam egy smink táska. Eddig nem nagyon vettem hasznát, de most elkelt a szemem alatti karikák miatt. Odavonszoltam a bőröndöt az ajtóhoz, aztán már jött is Sel. Beraktuk a csomagot a kocsiba, beszálltunk és már indultunk is. Egyből rákérdeztem dologra, mert már furdalt a kíváncsiság.
-Azt hiszem tartozol egy magyarázattal-húztam össze a szemöldököm.
-Hát szóval az az igazság..-próbálta húzni az időt, de kérdőn ránéztem, és már folytatta is-, hogy egy profi sportoló vagyok. De tudtam, hogy nem ismersz, hisz csak most költöztél ide, ezért nem akartam elmondani. Nem tartottam fontosnak, hogy tudd. Tényleg nagyon megkedveltelek, mikor összekevertük a csomagokat, épp Hollandiából jöttem haza egy versenyről.-mondta.
Egy ideig meg sem tudtam szólalni, úgy lesokkolt ez az egész.
-Úristen! Sel ez nagyon durva, akkor már tudom, hogy honnan voltál ismerős. Láttalak az egyik újság címlapján.-mosolyogtam.
-Remélem nem haragszol?-fordult felém.
-Nem, semmiesetre sem.-mosolyogtam rá.
Ha tudnád, hogy nekem meg ki a barátom-gondoltam magamban., de inkább úgy döntöttem nem mondom még meg. Jól is döntöttem..., el kezdtünk hazafelé beszélgetni mindenféléről. Kiderült, hogy azonos a zenei ízlésünk, Sel megemlítette, hogy szombaton lesz egy Coldplay koncert. Megbeszéltük, hogy elmegyünk rá, mindig is el akartam menni egyre, csak nem volt kivel. Aztán elindult egy One Durection szám, a One Thing.
-Szereted őket?- fordúltam felé
-Találkoztam velük egy hónapja, az olimpiai záró ünnepségen. Nem tudom mit esznek rajtuk a fiatal korunkbeli lányok.-mondta kicsit felháborodottan.
-Hát nem tudom, nekem nincs velük semmi bajom.-mondtam, bizakodva.
-Tara! Ne! Most komolyan, te is fan vagy?-kérdezte kicsit túldramatizálva, és félig röhögve.
-Nem, dehogy is, nem is ismerem őket.-füllentettem egy kicsit. Még jó, hogy nem mondtam meg, hogy Harryvel járok. Lehet képes lett volna kitenni ide az út szélére, hogy akkor mennyek haza egyedül. Gyors kivertem a fejemből a hülyeségeket. Csak ültem ott és hallgattam a számot, épp Harry szólója volt. Rettentően hiányzott, már több mint 2 napja nem is láttam. De Sel előtt megpróbáltam tartani magam.
Még szerencse, hogy apa este elküldte a címet, mert nem tudom, hogy hogyan keveredtem volna haza. Hazafelé még megbeszéltünk pár programot a következő napokra. Lassan gurultunk be egy kicsit elhagyatott telekre, épp akartam mondani, hogy lehet elkeveredtünk, de ekkor az út jobbra fordult, és egy gyönyörű ház állt előttünk. Első látásra szerelem, igaza volt anyának, ez tényleg csodás. Még jobban örültem, hogy úgy döntöttem, hogy ott hagyom L.A.-t. A nap végre kisütött egy kicsit, bevilágította az egész kertet, az ablakokon meg-megcsillant a napsugár. Kikászálódtam a kocsiból, még mindig a házat kémlelve, kivettem a csomagtartóból a bőröndöm.
-Akkor holnap hívlak, szia!-köszönt el Sel.
-Rendben, szia.-válaszoltam.
A ház szép nap volt fehér falak, és kék ablakkeretek. A verendán egy fehér hintaszék volt. Felcipeltem a lépcsőn a nehéz csomagomat, és benyitottam az ajtón. Bent még szebb látvány tárult elém, az ajtóval szemben egy széles lépcső vezetett fel az emeletre, a falak világosak voltak, így még kellemesebb volt a hatás. Anya az ajtó kattanására jött ki a konyhából.
-Végre, hogy hazaértél. Na hogy tetszik? Ugye milyen csodás?-nézett körbe.
-Eső látásra beleszerettem-mosolyogtam rá.
-Nyugodtan nézz körbe, én épp az ebédet csinálom. Apád pedig már dolgozik is, majd este ér haza.-mondta.
-Rendben. Szólj ha kész az ebéd, és akkor jövök is.-mondtam, majd elindultam felfelé.
Jobbra anyáék lakrésze volt, fürdővel és egy gardróbbal, és még egy vendégszoba is. Balra pedig az én szobám, és a hozzá járó fürdőszoba és a gardróbom. A szobám teljesen úgy volt berendezve ahogy a kórházban megterveztem. Élőben még jobban tetszett. Lila fehér , a két kedvenc színem. A szobámból két ajtó nyílik, az egyik a fürdőé, az is ilyen lilás hatású, és a gardróbom, ahol már a ruháim teljes rendben álltak. A szobámból nyílt egy erkély, ahonnan beláttam az egész udvart. Hátul egy kisebb tavacska volt egy híddal. A tó mellett pedig egy nyári lak. Miután körbejártam mindent, és megbarátkoztam az új hellyel, beálltam a hideg víz alá, hogy teljesen kitisztuljon a fejem, és felébredjek. Közbe eszembe jutott, hogy ma még nem is beszéltem Harryvel. Kimásztam a zuhany alól, megtörölköztem, felvettem egy farmert, és egy nagy szürke pulcsit, behuppantam a babzsákfotelbe ami az ágyam mellett volt, majd tárcsáztam is. Az ötödik csörgés után egy nagyon kómás hang szólt bele.
-Szia Tara! Valami vaj van, vagy miért hívsz ilyenkor?-mormolta.
-Nincs semmi gond..jaj istenem, elfelejtettem az időeltolódást, sajnálom, akkor aludj nyugodtan -akartam elköszönni.
-Ne! most már nehogy letedd itt nekem, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy érzed magad Londonban?!!-mondta.
-Hát igazából, még csak egy órája vagyok itthon, mert a reptéren elkeveredett a csomagom, aztán összekevertem egy lánnyal. Selenának hívják, gondolom ismered te is.-mondtam.
-Selena Evens? A korcsolyázó? -kérdezte
-Igen,aztán körbevitt a városba, kocsiból már nagyjából mindent láttam.Jól döntöttem, hogy én is eljöttem.-mondtam.
-Tara, egy napja vagy Londonban és már is összebarátkoztál egy hírességgel, micsoda szerencse.-nevetett.-Örülök, hogy máris egy új barátra tettél szert, de én akartalak elvinni várost nézni.-durcáskodott.
-Nyugi, veled is szívesen elmegyek bármerre-nyugtattam meg.-Képzeld a Nando's lett a kedvenc helyem.-nevettem.
-Jajj, ne már egész nap ezt hallgatom, Niall minden nap siránkozik.-nevettünk most már együtt.
Még beszélgettünk egy fél órát, ezen a héten egymás utáni három nap lesz koncertjük, így nem tudunk majd annyi időt beszélni, de majd megoldjuk valahogyan. Amikor vele beszélek eszembe sem jut szomorkodni, de amikor a búcsúzásra kerül a sor, mindig gombóc nő a torkomba. Még csak két nap telt el, még van tizenkettő, valahogy majd csak kibírjuk.
-Tara, kész az ebéd!-kiabált fel anya.
Felvettem a papucsomat és lementem a konyhába. Fa burkolású volt a konyhaszekrény, nagy kihúzható fiókokkal, hatalmas sütővel, még nagyobb hűtővel együtt. A konyha közepén pedig, egy nagy konyhasziget. Ezt is jól választotték, nagyon otthonos lett.
Az ebéd csirkefalatok volt krumplipürével, az egyik kedvencem. Az ebédlőben egy nyolc személyes asztal állt. Egybe volt a nappalival, ez megmaradt olyan "amerikai stylusban" . A nappali tágas, világos falakkal, és egy hatalmas kandallóval, és a legjobb, hogy egy medence is volt. Na ezen én is meglepődtem. A kandallóval szemben egy hatalmas kanapé, és egy toló ajtó ami a kertre nyílt. Mit ne mondja apa tényleg remek munkát végzett.
Miután megettük az ebédet, kimentem hátra megnézni az a nyári lakot. Hát mit ne mondjak nagyobb volt mint számítottam, be is lehet fűteni, így nem csak nyáron lehet bent lenni, hanem minden évszakban. Kintről nem tűnik ekkorának, bent nagyon modern volt, bulikra is alkalmas. Az emeleten,mert hogy emelet is volt, három hálószoba és egy fürdő helyezkedett el. A nappali itt is hatalmas volt, és egy kisebb konyhát is találtam.
Este hétig kint üldögéltem és néztem, hogy hogyan vonulnak felettem a felhők. Élveztem ezt a semmittevést, gondolataimba merülve szemléltem az eget. Aztán úgy hét körül kicsit fázni kezdtem így inkább felmentem a szobámba. Gondoltam egyet, és felnéztem a netre. Az első utam twitterre vezetett, lecsekkoltam minden új követőt, azt a két lányt Maryt és List pedig visszakövettem, legyen egy jó napjuk, ha őket ez boldoggá teszi. Megkerestem Selt is, bekövettem, de amint láttam, már egy ideje nem is posztolt semmit. Én most gondoltam egyet és kiírtam:
"új élet, London imádlak x
@Harry_Styles hiányzol x"
Persze egyszerre elkezdett pörögni a twitter, mindenki RT, meg kommentelt, párat elolvastam, de hamar meg is untam így inkább kinyomta a laptopom. Elég álmos voltam így hamar be is dőltem az ágyba. Mély álomba szenderültem..